ISTYU

Kozma 60 vagy mennyi?

Az év egyik legnépszerűbb TT-je. Az indulók száma idén is lényegesen meghaladta az előző évit. Vajon mi lehet a hallatlan népszerűség titka? Ezt próbáltam megfejteni, és indultam el, immár harmadik alkalommal.

A pocsék idő ellenére a rendezvény ezúttal is hozta azt a hangulatot, amely vonzza az indulókat. Az állomások előzékeny és kedves pontőrei, akik a szó szoros értelmében kiszolgálják a résztvevőket, a barlangnál a tömeges sziklamászás, Gánton az immár legendás fánk, a kozmai turistaház varázsos hangulata a legmasszívabb erősségei ennek a rendezvénynek. A környezet, a változatos táj és az őszi erdőkben megbújó nevezetességek és látnivalók már csak amolyan zsenge ráadásként jöhetnek szóba. Bringás szemmel is kellemes kihívás a változatos terep, különösen ilyen nedves időjárás mellett, amiben az idén volt részünk. A célba érkezés után az ember szinte sajnálja, hogy már vége, legszívesebben azonnal újra kezdené, és fogadkozik szorgalmasan: jövőre újra eljövök. Ilyen rendezvény kellene még néhány a kerékpáros társadalomnak, mindannyiunk örömére és épülésére.

Na de hagyjuk a szentimentalizmust, lássuk a száraz (vagyis inkább nedves) tényeket. Végre-valahára találkoztam egy csomó kedves emberrel, akiket öröm volt személyesen is megismerni. A barlangnál Nemo kissé csodálkozó tekintettel vette üdvözlésem, pedig a Gázlón is találkoztunk már (igaz akkor is csak futtában). A fennsíkon menetközben sikerült összefutni a BikeMagos különítménnyel. Rással – aki nem volt rest utánam eredni – átbeszélhettük a TT-k lélektanát, Bakonytól Wietnamig, Lensvertől sikerült néhány infót beszereznem a GIANT vázakról, Conti gumikról. A mindig mosolygó Bors és a többiek, mind kedves színfoltot jelentettek őszülő halántékomnak. Tőlük ideiglenesnek szánt búcsút vettem, mondván úgyis számtalanszor utolérnek még és igazán sajnálom, hogy türelmetlenségem miatt erre már nem került sor. Remélem a Bakony túrán ismét találkozunk.

A táv középső szakaszán gyakorlatilag egyedül maradtam, elszórtan gyalogos és néhány ismeretlen bringást hagyva magam mögött, utóbbiak közül néhány a valamiért a köszöntésem sem fogadta. Borús gondolataimból a körtvélyesi EP-n utolért társaság rázott fel, velük együtt tekerhettem egy darabon, de valahol ők is elmaradtak. Solymi faterékkal úgy rémlik Farkastorok közelében akadtam össze, szinte szó szerint, kiszámíthatatlanul imbolygó mozgásomnak köszönhetően. Ők Kozma környékén megpróbáltak leszakítani, kevés sikerrel, így együtt dergáztunk be a csákvári célig. Sajnos a fentiek ellenére még így is hiányos maradt a listám, mivel a topikos társaság javáról ezúttal is lecsúsztam. Mint később kiderült, ők utánam értek be.

Magamról, röviden. Nagyon szeretem a Vértest, ide mindig szívesen jövök, sokszor egyedül is bejártam már. Az útvonal évek óta nem változott, ezért fejből ment az egész, bár néhol még most is meditálok, merre lenne jobb. Egy ilyen jó bulit azonban semmiképp nem áldozok fel kísérletezésre. A szakadó esőben elázott az órám érintkezése, többszöri hiábavaló törölgetés, szárítgatás után feladtam mérésre irányuló kíváncsiságomat. Így csak globális adataim maradtak. Indulás 7.10-kor, érkezés 14.22-re, ez kicsit rosszabb a múlt évinél. Mentségemre szolgáljon, idén sokkal tovább ücsörögtem mindkét kozmai látogatásomkor, de a társaság és hangulat mindenképpen megérte. Úgy tűnt az idén a gyalogos túrázókkal is barátibbá vált a viszony, talán a közös balsors oldotta a korábbi, kissé elutasító megítélésünket.

A traktor méretű Conti gumi terepen szuperül szuperált, a dagonyás agyagon (pl. kozma utáni zöld felfelén) is úgy mászott, mint a létrán, aszfalton viszont iszonyat volt. Mivel a reggeli kapkodásban elmaradt a lánckenés, ezért szegény PC69 a kukában végezte pályafutását. Váltóim is gondoskodtak némi matek feladványról, hogyan lehet 3x9-ből eső és sár hatására 2x7-et csinálni. Itthon derült ki a turpisság, oda nem illő pótalkatrész és cövekként megszoruló terelőgörgő személyében.

Végül, minden teljesítőnek gratuláció, a rendezőknek pedig külön köszönet a nagyszerű buliért. JÖVŐRE VELETEK UGYANITT.

Oldbig avagy Istyu 48
(kinek-kinek szájíze szerint)


solymi papa

Kozma60 beszámoló. Indulás pénteken a Gödöllő-Gárdony közvetlen járattal. Velencén egy kis tóparti napozás, majd tekerés tovább, ismerkedés a nadapi emelkedővel, aminek a másik oldalával a lovasberényi túrán már megismerkedtem. Tovább Lovasberény-Csákvár.. Akármilyen lassan mentem is, még csak 2 óra volt. Sikerült is megleptem a gondnokot a sportcsarnokba, ahová némi kérdezősködés után odataláltam. Lepakolás, és városnézés, de miután nem túl nagy település, ezzel gyorsan végeztem. Vissza a csarnokba és nézelődés, meg dumcsizás a gondokkal, akivel megbeszéltük Felcsút közelségének eddigi hátrányait. Egyébként nem semmi, hogy 5-6 ezer embernek van egy ekkora csarnoka, 2 kivilágított(!) foci pályája, két kosár pályája, és biztos jó nagy víz számlája, mert a fű gyönyörű zöld. A környék is nagyon szép, egy egykori grófi kastély parkból lett kihasítva. A csarnokba éppen területi pingpong verseny kezdődött, így várni kellet a szobafoglalással. Este aztán felállították a recepciós asztalt a szervezők, és 400 ft szállásdíj befizetése mellett lehetett a fal tövébe területet foglalni. Én a gondnokkal meglévő régi(több órás) ismeretség alapján szerezem egy birkózó szivacsot is. Utána vacsi a csárdában (a Rózsakert jövőre következik). Este kilenckor már alvást imitáló pozícióban voltam, persze folyamatosan érkezett a vendégsereg, éjfélre már nagyjából megteltek a fel melletti helyek. Reggel 5-kor már telelefoncsörgés, zörgölődés, úgyhogy ébresztő, zuhany, reggeli. Kutyafuttában ismerkedés SK-val, meg még kivel is? Kicsit bamba az ember még ilyenkor. Úti holmi összeállítása, a többi cucc protekciós elhelyezése az irodában, merthogy hivatalos csomagelhelyezés mára nincs. Nem is értem, a többiek hová tették a cuccokat, hiszen mások is jöttek bicóval/vonattal. Start 6:15-kor.
Már a falu elhagyásakor volt egy kis bizonytalankodás, de eközben összeállt egy három fős csapat,
Feri Győr környékéről, Laci onnan a környékről, és hát én Gödöllőről. A későbbi tájékozódásról annyit, hogy én a térképet és a szemüveget elő sem vettem, sajnos a tájékozódás gyenge pontom (többek között), úgyhogy általában fogalmam sem volt róla hol vagyunk, de a többieknek köszönhetően nem volt nagy eltévedés, maximum két pár száz méteres fals irány. Szóval első állomás a beszámolókból már megismert Báracházi-barlang(1), ahová némi sziklamászás, és bicikli feladogatás révén lehetett feljutni. Ott a napfelkelte szemrevételezése, aztán a napot később már nem nagyon láttuk. Innen irány Gánt-Vértes csárda (2)ahol végre én is megkóstolhattam a híres gánti fánkot. Ott voltak akik már almalének mondott valamiket iszogatottak, a gyanús az lett, amikor vidáman koccintgattak is vele. Volt egy tájfutó-kerekező srác, aki fejből tudta az útvonalat, általában, ha megérkezem egy állomásra már ott ücsörgött, én mindig előbb indultam, de a következőnél már megint ott találtam. Aztán Kőhányás(3), majd Vérteskozma-kulcsos ház(4), a leírást szorgalmasan olvasgattuk, de végül is nagyjából turista jelzések mentén haladt az útvonal. Itt finom hagymás zsíros döfi( hogy más beszámolókból idézzek), meg forró tea. Bejegyzett idő 8:44. A következő Várgesztes(5), ahol tényleg fel kellett tekerni a várhoz, illetve a végén már tolni. Innen volt egy kis bizonytalankodás, de aztán ráálltunk a mátyás-kútra vezető esősen köves tolós gyalogútra. Itt kezdett el rendesen esni az eső, és innen kezdve esett végig. Szóval Mátyás kút(6), majd Vitányvár(7), ahova már nem kellett felmászni, a pontőr egy kocsiba telepítette magát az erdei útra. Irány tovább. Tekintettel a beszerzett (tök egyszerű suntour xcc 12eftnemvolt szívemaboltbahagyni) telómra, saját magamhoz képest egy kicsit bevállalósabb lettem a lejtőkön. Vhol nyilván elbújhatott vmi a levelek alatt, mert egyszer csak velem is a klasszikus eset történt 30-35 km/h -val csörtetve lefele, egyszer csak ’vki’ elrántotta a kormányom én meg ugye átbukfenc előre. Érkezés jobb oldalamra, és szépen csúszás pár métert. A széldzseki, meg a topic gatyó biztos erre is jó, hogy csúszás lesz gurulás helyett, (no meg a sár). Mivel ez volt első komolyabb esésem ,és szép ívű, jól kidolgozott talajfogással végződő mutatvány lehetett, én a maximális 10 ponttal jutalmaznám. Egy kis egy perces fejfájás is volt azért, de sesemmi mamamaradandó. Na onnan kezdve igazi vaddisznó külsejű lettem. Tovább Körtvélyespusztára(8), bejegyzett idő 11:09. Ez után megint egy kis tétovázás, mert a leírást nem sikerül 100%-san szinkronba hozni a környezetünkkel, romos kerités kaput nem találtunk, a fenyvest se gondoltuk olyan fiatalnak de aztán csak megérkeztünk Farkastorokhoz(9). Itt csatlakoztunk istyu48-hoz, aki a terep szakavatott ismerőjének bizonyult, úgyhogy követtük őt. Innen részben aszfalton zuhogó esőben beérkezés újból Vérteskozmára(10), ahol a szokásos menü várt minket (a tájfutós srác persze már ott ücsörgött :o). Innen már nagy biztonsággal (láttuk a többiek merre mentek), vesszük az irányt az Annafalvi-Őrházig(11). Istyu48 figyelmeztet, hogy innen (se) olyan egyszerű a legrövidebb úton haladni, úgyhogy beállunk mögé, és így végül is mégiscsak egyszerűnek tűnt az érkezés Csákvár(12)-ra. Tekintettel az új sigmaBC1200 műszeremre és a bénaságomra, csak részleges 0-zás volt túra előtt így csak két adatom van össztáv 66.6 km és bttto idő 7:40.
Fénykép a csapatról: istyu48 kozma galéria utolsó képe, szemből balróll-jobbra istyu48, solymi papa (azaz én), Feri és a háttérben Laci. A jármű és jómagam lemosdatása, összepakolás, irány Zámoly-Szfehérvár, és vonattal haza. A székesfehérvári fantasztikus juhtúrós-galuskás-borjúpaprikással most nem is untatnék senkit. A túrán én többet toltam az átlagnál, ezúton is köszönöm a csapattársaknak a türelmet, hiszen várni is kellett rám, meg a tájékozódásban sem segítettem, azt hiszem nem ezt hívják ideális útitársnak. Sok mindenkivel találkoztam, de nem tudom kivel, Dhpage-re emlékszem, de ki is volt akinek kis kacsa, vagy mi volt a bukóján, és szépen szóló dudája volt, és a társa is topicos volt? És SK kit is mutatott be hajnalban? Szóval ennyi minden történt, jövőre sem hagynám ki semmi pénzért. Sajnálom, hogy Tari csapata nem volt ott. Hajrá kozma60!


Home

Index