ISTYU

Börzsönyi sár-túrás]

A Nyugati pályaudvar szokásos szombat reggeli álmos életét öt bringás sem volt képes alapjaiban feldúlni. Elsőként Henger topik- és túratárs került képbe, majd szorosan utána feltűnt CABkero és oldalbordája, hogy végre a szebbik nem is képviselve legyen. Gyors akcióval beszereztük a szükséges menetokmányokat, majd villámháborút megszégyenítő gyorsasággal elfoglaltuk Andor által már felderített biciklis vagont. Röviden kitárgyaltuk a MÁV szolgáltatásainak aktuális problematikáját, majd szánkat a reggeli elfogyasztására rendeztük át. Az egyik Dunakeszi állomáson felvettük a gödöllői alegység reprezentánsait. Megcsodáltuk Papa új windstopperes felsőjét és szorgos kézrázogatással üdvözöltük PIDHU kollégát. Így hetesben, pánikszerű gyorsasággal hagytuk el a fedélzetet Kismaros állomáson. A nagy sietségből ezúttal is Papa került ki veszteséggel, a vonaton maradt a kilométerórája. Rövid tanakodás után átverekedtük magunkat néhány kirándulni igyekvő iskolai osztályon, és neurológia problémával terhes szülőn. Mielőtt észbe kaptam volna, kollégáim már bekapcsolt utánégetővel teljesítették a “kigurul – felszáll” parancsot. Így kénytelen-kelletlen lemaradtam tőlük és a tervezett tankolásról. A kisvasutat követve, aszfaltos úton, kellemes tempóban haladtunk Királyrét felé. A párás, ködös völgy ezúttal kísérletet sem tett arra, hogy elkápráztasson szépségével. Néhány elvetélt szökési kísérletet követően meg is érkeztünk Királyrétre, ahol azonnali hatállyal benyeltünk néhány ampulla forralt bort.

A további útvonal megváltoztatására tett erőtlen kísérletek leszerelése után nekieresztettük gépeinket a zöld sávnak, hogy elérjünk végre az igazi Királyrétre. A köves emelkedő részen hamarost feladásra került a nyeregben maradás szándéka. Feltűnés nélkül sikerült az alkalmatlannak minősített gumikra hárítanom erőnléti hiányosságaimat. Tolás és megint tolás következett. De mint az közismert, minden emelkedő fonákján lejtő is található (vagy fordítva). Ezúttal is a pelyhesállú ifjoncok törtek előre, megmutatván, hogy mekkorát lehet esni, óvatlan fékhatás mérés eredményeként. Henger szegény, jódarabon lehengerelte a lejtős ösvény kiemelkedő részeit. A segítségnyújtásra összesereglett társaságot Solymi papa rebbentette szét. Akrobatikus és szemre is mutatós akciójával sikerült a sebesültek számát a korábbi értéken tartania. A műszaki és lélektani problémák megoldása után begurultunk végre Királyrét mezejére. Andor itt hátraarcot vezényelt magának, elmaradt pumpájának felkeresése ürügyén. Visszatértéig szemelgettünk a régmúlt e helyhez köthető emlékeiből. Kisinóc közelében bemutattam szokásos eldőlős figurámat, majd átkeltünk egy patakon meg egy vidáman pezsgőző társaságon. A turistaház alkalmasnak bizonyult a tankolással járó problémák leküzdésére. Megszárítkoztunk, iddogáltunk, továbbálltunk. Osztályon felüli minőségű aszfalton felpörgettünk Nagyirtáspusztáig. Szent Orbán fogadó nem ránk fogadott, ezért aztán bukta a választásunkat. Inkább a piros keresztet tartottuk előnyösebbnek és követendőnek. A hajdan legendás kisvasút felújítási munkáinak a felhalmozott talpfákban és a feltúrt utakban láttuk intenzív jeleit. Finom kis lejtőn ereszkedtünk le Bezina rétre, ahol PIDHU monoton fékjavítással töltötte a csapatkép készítésre szánt időt. Mint később az avarban előadott fejenállása bizonyítja, bukótlanul is lehet bringázni, csak mennyivel kockázatosabb. Némi emelkedést leküzdve, változékony terepen legurultunk Márianosztrára. Itt felkerestük történelmünk egy sötétebb időszakára emlékeztető, de mára szépen rendbe hozott rabtemetőt. A megemlékezést követően az ügyeletes fegyőr adott felvilágosítást a helyes utat illetően. A faluban megtartott létszámellenőrzéskor kiderült, Papát a keresztek közt elhagytuk valahol. Hála a mobil távközlés fejlettségének végül sikerült megtalálnia bennünket.

Tömény és örömteli cihelődés után felkerekedtünk, hogy átrágjuk magunkat Zebegénybe. Eleinte kellemes minőségű, de teljesen elhagyott aszfaltoson vezetett utunk. Később, hála a fokozatosan romló körülményeknek, még sártalan részeinket is sikeresen betakartuk a környék felázott aljtalajával. Egyszóval, nyakig sárosan értünk le a Dunakanyar egyik legszebb helységébe. Andor vezette a társaságot egy pizzájáról és ízeiről ismert vendéglőhöz. Napoleon waterloo-i seregeire emlékeztető külsőnk sem tántorította el a vendéglőst, így befészkeltük magunkat hozzá egy ebéd erejéig. A kissé elhúzódó étkezés áthúzta korábbi útvonal terveinket. Így aztán szétfröccsent a társaság, Henger a vonathoz, a gödöllőiek Szobnak, míg a maradék négyes Kismaros felé vette az irányt. A felújított bringaúton a megszokott irányból fújt a szél, arcunkba vágva az egyre jobban szitáló ködöt. A maradék különítményt Nagymaros határában olthatatlan vágy fogta el egy bringamosást illetően. A karnyújtásnyira lévő benzinkút felkeresésére egy gondosan művelt szántót találtunk a legalkalmasabbnak. A mosót már téli üzemre kapcsolták, vagyis nyista mosás, ellenben CABkero a szántón beszedett egy klassz defit. Gyakorlott mozdulatokkal került a helyére a vadi új belső, majd a kompresszor mérhetetlen erejének köszönhetően egy használtabb állagú is. A közjáték elvette maradék kedvünket a további tekeréstől, így kissé kényszeredetten folytattuk utunkat Kismarosig. Gyors jegyváltás és már jött is a vonat. A felszállás nehézségeit csak a vasút alkalmazottainak gorombasága múlta felül. Lassan megszokjuk, még nem vagyunk bringabarát ország polgárai. Ilyen, és hasonlóan súlyos gondolatok közepette érkeztünk a Nyugatiba.

Hölgyem és Uraim! Ismét hatalmas megtiszteltetés volt számomra Veletek együtt tekerni. Köszönettel tartozom mindannyitoknak ezért a kellemes napért, megindító volt érezni, hogy mellettem voltatok gondjaimban is. Most minden rendben van, megint itthon vagyunk.

Bruttó: 6:54, Nettó: 4:16:33, DST: 53,1 km, AVS: 14,7 km/h, MAX: 46,9 km/h, ALT: 741 m

Istyu

Home

Index