Gyalogosok vs. Kozma 60...
Hát, szerintem látszott rendesen, hogy ez alapjában véve egy gyalogos megmozdulás volt... A kijelölt út sok helyen járhatatlan volt és nem nehéz, csak járhatatlan. A gyalogosokkal közös részeken valahogy mindig keveredett oda gyalogos... A legöntudatosabb az a hapsi volt, aki a nőjével és a kutyájával ment az Annavölgyi őrház felé, amikor utólértem egy szurdokban. Miután láttam, hogy a kutyája mindenféle parancsszó ellenére faltól falig bejárja a szurdokot, teljesen lassan elmentem melletük.
Direkt figyeltem rájuk, nehogy probléma legyen. Éppen meg akartam köszönni, mint ahogy végig megköszöntem mindenkinek, amikor a pacák beszólt: Szívesen. De ahogy mondta, benne volt a hangjában: "Szívesen, te biciklis vadbarom, mi a fene evett ide téged, meg a köcsög haverjaidat, b+.".

Hát ilyen is volt...

Üdv.AZso

Kozma 60
Örülök, hogy előzetes jelentkezés nélkül, de végigcsináltam. A döntésben nagy szerepe volt a jó időnek és a kellemes társaságnak.
A túra alapjaiban gyalog-centrikus, sokszor a bringa csak akadályozó tényező volt (pl. sziklamászás, várostrom). Ezzel együtt a szép táj és a lemaradozókat türelmesen beváró társaság miatt nagyon élveztem, megérte a gyűrődést.
Istyuékkal hiába vártuk du. Csákváron a későn rajtoló topikos derékhadat némi beráti tapasztalatcserére, csak Kozma felett lihegve láttam belőlük mutatóban (CABkeroék).

Kozma 60 nekem is szerencsésen megvolt. Topik valóban erősen túl volt reprezentálva :) 2 nagy csapatunk is volt gyakorlatilag :) A szervezők nem is tiltakoztak, amikor azt javasoltuk, hogy a mi 13 főnket (ami végül 12 lett) akkor inkább egyetlen papíron neveznénk :) És még így is sokan voltak, akikkel egyáltalán nem találkoztunk, pedig biztosan ott voltak. (Pl. maci124, zfazek, kollina, bapu, 7omi...)
Időjárás és a terep egyszerűen tökéletes volt (bár én reggel azért még fáztam, igaz nem is voltam túlöltözve...) Eczetes hagyma és fánk valóban nagyon rulez.

Köszönetnyilvánítások:
Köszönöm szüleimnek és a menedszeremnek... Na jó, nem is :)
Szóval először is nagy köszönet Resuah-nak a szállás szervezéséért, egyszerűen pazar körülmények között laktunk. A reggeli bónusz napfelkelte Csákvár panorámával szerintem külön felárat érdemelt volna :) (Remélem Nomad képei között ezt is megtaláljuk majd.)
Aztán köszönöm R0fikének először a reggeli, aztán az útközbeni szendvicseket, mindre nagy szükség volt a teljesítés érdekében :) (A saját készleteim 2/3 távnál kimerültek. Ilyen még sosem volt, főleg nem ilyen "rövid" távon.)
Köszönöm még CABkero-nak a kulacsot, és még egyszer elnézést az elvesztéséért. Családban marad ;)
És persze nagy köszönet a túra szervezőinek. Nem rajtuk múlt, hogy néhány bónusz kilométert is begyűjöttünk :) Az ellátás viszont kiváló volt, a második adag zsíroskenyér parti életmentő hatású volt! :)
Ja, és persze KisCADman-nek és cimborájának (akinek a nevét sajnos elfelejtettem) a fuvarért hazafelé.

Holnap Duna-Garam-Ipoly Outi TT...

Maci124: Kár hogy nem sikerült találkozni (valamiért nem is emlékeztem, hogy te is jössz), remélem holnap Párkányban pótoljuk!
zfazek: Hogy szuperáltak a Mimo-k? :) Én végül maradtam az eddigi konfigurációnál. Szerencsére egyetlen hely volt csak, ahol olyan sár volt, amit nem bírt Locust, de ott amúgy is mindenki tolta, szóval nem volt gond :)

Utazás: HBSE csapattárs CSaba versenyautójával beraliztunk a kerepesi úti dugóba ahol kellemes órácskát töltöttünk a stresszmentes, kristálytiszta levegöjű, gyönyörűszép fővárosunk tükörsima aszfaltján. Eztán siettünk hogy a tervezett 7 órás tésztaparty kezdetére megérkezzünk. Útközben láttuk CABkeroékat

Étkezés: KT2 csapat 7 felé éppen egy bemelegítő gyalogtúráról érkezett így ezután kezdődőtt a főzés. A feltámadó éhséget vörösbor és pezsgő fogyasztásával próbáltuk csillapítani. Mondanom sem kell, hogy sikertelenül, viszont a jókedv

A túra jelszava: TG - Tesco Gazdaságos - ezt pROF kartárs többször is kihangsúlyozta kattogó kerékpáromra vonatkoztatva. Meg vagyok sértődve a bicóm nevében mivel először Rofike rózsaszínezte le kedvenc paripámat -ami gyönyörű narancssárga- majd felváltva Prof és Csaba emlegette, hogy ideje lenne már

Szállás: Nagyon tutti volt. A vadászházról nem ilyen angol főuri stílusban berendezett rezidencia képe ugrik be nekem. Resuah - Messengerina kösz a fejedelmi szállást: Szívesen visszamennék még ide egy tavaszi tervezett Vértes túrára.

Csapat: Örülök hogy végre személyesen is sikerült megismerkednem ezzel a jókedvű topikos csapattal. Bár korán hajnalban jól lehurrogtak először a HBSE mezem miatt. Hát nincs topikos mit csináljak. Veszek topikzoknit, ha elkészül.
Nem sorolok neveket nehogy véletlenül kihagyjak valakit. Annyira jó volt a csapat egyébként, hogy a homokbandagonyázás sem tünt most olyan kellemetlennek. pl.: AZso-val a bringatolás, a fák alatt bújkálás is hamar eltelt beszélgetve. Pedig ezt

Természet: Gyönyörű, nagy élmény volt itt járni, ide még vissza kell jönni. Időjárás igazi túrázós, napsütéses szuper. A napfelkelte már eleve megalapozta a napi jó hangulatot. Nomáddal lelegeltünk egy szederbokrot is, ami fincsi volt nagyon.

Eltévedések: Nem volt zavaró egyik sem többször adódott alkalom hogy mindenki kifejezhesse hovatartozását egy útkereszteződésben: Jobb vagy Bal oldal (:
Emellett roppant fontos dolgokat tudtunk megbeszélni. pl.: Rofikével, hogy miért jóó az ivózsák? Ezenkívül lehetősége adódott a fotós szekciónak is megörökíteni a csapatot. Csattogtatott is rendesen Nomad, AZso, CABkero. Bóklászáok:1, Gánt felé 2,Várgesztes után 3, a 8.ellenőrző pont után 4, a geodézia torony előtt-után 5, Csákvár előtt. Azért szerintem így is profik vagyunk, hogy 5 eltévedéssel csak plusz 10 km-t sikerült begyüjteni.

Cél: Vérteskozma után Solymi papával próbáltuk megfejteni az itinert, amikor útolért minket Horiék expresszvonata, akik brutál tempóban döngettek lefelé. csatlakoztam mozzájuk mivel ők határozottan tudták az irányt és már a szegény gyalogosokat úgyis megállásra, szájtátásra kényszerítették a nagy sebesség miatt. Túlszáguldás az országutig, aztán Cél - Kitűző - emléklap - jóleső fáradtság.

További köszönet Smorenak, aki csak miattunk leugrott Bpről látogatóba, SKnak, aki megette a gombás szószt is, Butchnak és barátjának, akikkel ugyan nem sikerült megismerkednünk, de ott voltak az esti bulin, Hori-borinak, ex7nek, lensvernek és barátjának, és a még megjelenteknek, hogy jelenlétükkel emelték az est fényét.

Örülök, hogy mindenkinek tetszett minden (mindenkinek tetszett minden?), és ígérem, szervezünk még hasonló jó bulit Csákváron. Jó volt, aki nem volt ott, sajnálhatja. Újabb csipkebugyi sztori nem alakult ki, viszont volt szó világító művagináról, de ez már maradjon a megjelentek titka :-))))

A kicsit nehézkesebb kezdés után egyre jobban bemelegedtünk, fokozatosan minden ismerős társaságot utolértünk, megelőztünk. Minket csak az előzött meg aki utánunk indult. Ez persze ebben a formában nem egészen fedi a valóságot, de először Ghiml-éket, később Bapuékat, végül Netuddmeckey-éket is sikerült hátba vágnunk:-)))

Szinte csak az utolsó métereken kaptunk ki a villámlábú BB-s különítmény elit tagozatától, csupán azért, mert a cél előtt belegabalyodtunk a kastélyparkba, ahonnan csak egy kisebb kerülővel sikerült kikecmeregnünk.

Végül bőven szintidő alatt sikerült teljesíteni a távot, és ebbe jó adag nézelődés, fotózás (2 óra állásidő) is belefért. Számomra a túra legnagyobb értékét Orsi lányom teljesítménye jelentette. Első teljesítőként 5h 6’ nettó idő alatt letekerte a távot. De mindez nem jöhetett volna létre feleségem aktív segítsége és lelki támogatása nélkül. Ez így egy kicsit családias megmozdulásra sikeredett, de most erre volt szükség.

R0fike

KOZMA60, állítólag az utolsó rendezés.

Pénteken fél kettőkor indultunk, Messengerina és Resuah vettek fel itthon. Egy Renault Megane-ba gyűrtük be magunkat három bringa kiséretében. Kimentünk a Tescoba és bevásároltunk. A kaját is begyömöszöltük az autóba.

Rövid autókázás után meg is találtuk a szállást. Egészen pofás ház, nagyon szépen felszerelt szobák, szép tiszta ágynemű, minden szobához zuhanyző és WC.

A pincében hely kb. 40 embernek, klassz bútorozás, ennek megfelelően felszerelt konyha.

Megjött a ház asszonya, Zsuska, nagyszájú nő, de nagyon kedves. Szóval tartott bennünket. :-))) Nem akarta elhinni, hogy le tudom tekerni a túra 60km-ét.

Resuah-al elszaladtunk kitáblázni a többiek számára a szálláshoz vezető utat.

Közben lestük a felhőket, mert az égbolt egy része kék volt, napsütés, másik része meg fekete felhőtöl volt eltakarva.

A társaságot este 8-ra vártuk így a szép időben volt idő, felgyalogoltunk a ház hátamögött levő sziklás hegyre szétnézni. Egy szóval: gyönyörű.

Megcsináltuk a vacsorát, nagy adag spagetti, Maggi üveges ( 5 üveg) szósz két nagy fej hagymával, pár üveg gombakonzervel, paradicsompürével, oregano, egyéb fűszerekkel feltúrbózva.

Közben érkeztek a lakótársak és a vendégek. Előkerült pár üveg vörösbor, pezsgő. Sok rostos üdítő, egyebek, tömény nélkül. Mégiscsak sportemberek vagyunk! :-)

Éjfél körül feküdtünk le, 6 órakor csörgött az óra. 7 órára kellett a rajtban lenni.

A házból kilépve ez a látvány fogadott bennünket: ( CABkero engedélyével)



A hőmérséklet is meglepően magas volt, kb. 12-14 fok.

Gyors reggeli, indulás. Nagyon jó habgulatban vágott neki a 13 bringás emberke az útnak. Alig ereszkedtünk a hegyoldalban kb. 30m magasságot, beleütköztünk a falu felett ülő párafalba, na ott mindenki reszketni kezdett. Hihetetlen hőmérsékletkülönbség volt.

5 percel a kitűzött 7 órai rajt előtt értünk a Kastélyparkban lévő sportcentrumhoz. 13 ember nevezését kitölteni sok idő, a társaság eléggé fegyelmezetlenül keringett mindenfelé, nagy volt az öröm , amikor túaismerősökkel találkoztak.

Gyorsan megbeszéltem a főszervezővel és egyben neveztem a bandát, még a díjból is alkudtam. Nomad barátnői külön neveztek, mondván, ők úgyis lassabbak. Nem voltak azok! Mindíg a nőkkel van a baj!

Szereztünk még csapattagot és 7 óra 25-kor nekiindultunk a 60km leküzdésének. Közben felszáradt a pára a szép napsütésben, a hőmérséklet is emelkedni kezdett.

Át a falun, ki egy ösvényre, majd rövidesen elértük az első ellenőrzőpontot, a Báracházi barlangot . Itt csatarsorba álltunk és feladogattuk a bringákat a sziklafalon, majd egymást is segítettük a feljutásban. A hangulat egyre jobb lett, mindenki mindenkinek segít. Mindegy hogy gyalog vagy bringás túrázó.

A fennsíkra érve ismét feltárul előttünk a csodálatos kilátás, de nem gyönyörködhetünk benne sokáig, a szintidőt valahogy tartani kell.

Az út nagyon élvezetes, keskeny, kanyargós ösvényen száguldunk le, cammogunk fel, egy-két rövid emelkedő kivételével mindenütt tekerhető.

A társaság egyik fele elhúz előre. Mi meg eltévedünk. Vissza vagy 2km, de gurulva, mert eddig másztunk. Majd új út, de ott is rosszfelé megyünk. Itt már nem változtatunk, begurulunk aszfalton az ellenőrzőpontra.

Ez Gánt, ahol a hagyománynak megfelelően nagyon finom fánkot kapunk. (tehát Gánt és fánk, nem Fánt és Gánk )

Pisi, üccsi, fánk, rövid élménybeszámoló az eltévedésről majd lódul tovább a banda. A 3. ellenörzőpontig semmi különleges, (SK-t ismét itt érjük utól, de idén nem rohan autónak rémületében), csak egy kb 1km hosszú mély homokkal borított szakasz. Nagyon nehéz tekerni benne, de minket nem olyan fából faragtak, hogy ettől meghátráljunk.

A 3. ellenőrzőponton (Köhányáspuszta) pecsét az ellenőrzőlapra, egy banán a szájba , Gabival (Istyuné) rövid beszélgetésés, már gurulunk is tovább.

Rövid aszfalt majd be az erdőbe. Nagyon szép útvonalon kanyarog a széles túristaút. A társaság kicsit széthúzódik az emelkedők miatt. Egy magaslaton a gyorsak bevárják a nehezebbeket, majd lihegés után nekivágunk a kellemes lefelének. Száguldás a napsütéses erdőben. Friss levegő, csend, csodálatos táj (már akinek van ezen a technikás részen ideje nézelődni).

Vérteskozma a 4. ellenőrzőpont. A túristaházban meleg (forró, túl forró) tea zsíroskenyérhegyek és ecetes hagyma várja a megfáradt túrázókat. A hangulat még jobb talán, mint induláskor.

Kaja, egyéb tevékenység, nekem például a zsíroskenyérbe beletört fog eltávolítása a szájamból, és már indulunk is tovább. Most következik Várgesztes, 5. ellenőrzőpont és az útvonal nehezedik, egyre meredekebb utakon fogunk haladni. A várromhoz vezető aszfaltot, majd terméskőből kirakott meredeket próbáljuk kitekerni, de nem sikerül. Sebaj. Feltoljuk a bringát. Persze vannak szúnyogcsődörök, akik nyeregben felmennek.

Fényképezés, táplálkozás, panoráma megtekintése a várrom tetejéről és indulandusz tovább. Sietünk, de senki nem tudja, hová.

Az időjárás kegyeibe fogadott minket, szép napos, szélmentes idő, a hőmérséklet szinte optimális a bringázáshoz. A talj sincs szétázva, éppen csak a port verte el az elmúlt napok esője.

Következik egy szakasz, ahol tavaly vállon vittük fel a brinyiglit. A susnyásban a vízmosás is száraz, így itt sikerül feltekerni, igaz, keményen szaporázom a légvételt. De a sáros részig nyeregben maradok.

A sáros elágazásnál rossz irányt választottunk, kicsi kerülővel azonban megtaláljuk a megfelelő utat.

Száguldás Mátyáskútig, ellenőrzőpont, szénsavas ásványvíz. Alig isszuk ki a fél lityi nedűt, máris rohanunk tovább. Pedig nincs hideg, nem esik az eső..... na hagyjuk.

Egy kereszteződésben tanakodunk az útvonalon, az itiner nem egészen pontos. Dehogynem, csak azon a ponton kell olvasni, amerre vonatkozik.

Janimaci erőszakos, de igaza lett. A térsaság nem hívő, illetve úttörő része egy meredek, tolós részen megy fel a kék jelzésen, a lustábbja meg tekerve egy lankásabb darabon.

Egy magaslati ponton itt is összevárjuk egymást, majd az egész útvonal legélvezetesebb útvonaldarabja következik. A két hegy között kialakult egy gerinc, annyira széles a háta, hogy éppen végig lehet gurulni rajta. Gyökerek, kis kanyarok, egy letörés. Mindenki nagyon élvezte. Kivétel szerencsétlen kollégánk, aki elvét egy követ és baromi nagyot esik. Remélhetőleg nincs komoly sérülése.

6. ellenőrzőpont, ezután tolós meredek. Egy kidőlt fánál letám,asztjuk a masinákat és felgyalogolunk Vitányvárba. A romok közül gyönyörű kilátás nyílik. Fotók készülnek.

Indulunk tovább a vízmosásban felfelé, a sok kidőlt fa és a törmelék miatt tolni kell a gépeket.
Felérünk egy magaslatra, innen döngölt ösvényen száguldozunk lefelé Körtvélyespusztára.

A 8. ellenőrzőponton pihenünk egy hosszabbat (nem maradt ki a hetes EP, olyan nem volt :-))) ), kezd mindenki fáradni, pedig csak 38km-t jöttünk, azaz az eltévedők már 42-t. A csodálatos napsütésben leheverészünk a réten, előkerülnek a hátizsákok mélyéről a szendvicsek. Janimaci valami gigantikus mérettel rukkol elő (szendvicsről van szó).

Továbbindulva egyből rossz útat választunk, ez szerencsére hamar kiderül, csak 100m-t megyünk helytelen szakaszon. Ez az elkövetkező km-eken sokszor előfordul, gyakran tanakodunk a helyes útvonalon. Azért csak sikerül megtalálni a geodéziai tornyot, sokan felmásznak szétnézni. Aztán kiderül, ide nem is kellett volna jönnünk, megint eltévedtünk.
Semmi baj, segít a GPS. Megállapítja, hogy tényleg nem jó helyen vagyunk, de azt nem mondja, hogy merre menjünk.

Némi bóklászás a sisnyásban, de csak jó útra térünk. :-))) )

Egy csodálatos hegyoldalra érünk ki, a kilátás lenyűgöző. A köves, meredeken lefelé kemyényen kell fékezni, meg nagyon figyelni, nehogy bukás legyen a vége.

Mindenki szerencséesen leér, a 9. EP-n gyorsan pecsételtetem az ellenőrzőlapunkat és máris gördülnek tovább a kerekek. Rövid erdei ösvény, jól járható, majd aszfaltút, amelyen 50-55km/h-val gurulunk lefelé.

Ismét Vérteskozma, kulcsos ház, sok ember, jó hangulat, zsíroskenyér ecetes paprika és hagyma valamint tea. Hosszú pihenő, itt már mindenki érzi a megtett 55-60km-t.

A frissítés után nekivágunk az uccsó 10km-nek. Egy erdei ösvényen mászunk, biztató, hogy ezen a túrán ez az utolsó pár km, amit felfelé kell megtenni. A fáradt izmok azonban eléggé tiltakoznak a további munka miatt. Sikerül azonban leküzdeni a kisördögöt, és elérjük az utolsó ellenőrzőpontot, az Annafalvi őrházat. Innen tényleg leejt az út a célig, egy nagyon szép szakasz, ahogy a murvás homokos hadiútról betér az erdőbe az útvonal, majd ki a rétre. Azonban ezt a betérőt jól elnézem, mert megint zavar elől Janimaci, amint felveri az orrom alá a port. Nem is tudom, miért előzött meg, ha nem tud menni. Persze neki jobb, hogy ő veri az én orrom alá a port, nem én az ő orra alá.

Egy kis kerülővel, de párhuzamos útvonalon megtaláljuk a célterületet. 16 óra 25 perc. Megcsináltuk szintidőn belül. aránylag kényelmesen.

Emléklap, kitűző, mindenki happy, csoportok alakulnak, élménybeszámoló, társalgás, pakolászás.

Lassan szétszéled a társaság.

A rendező reggel azt mondta, ez volt az utolsó Kozma 60 TT. A célban már azt mondta, ebben a formában volt az utolsó. Hogy mi lesz, nem tudja, de valami biztosan lesz.

Bízom benne, hogy tényleg lesz, de nem valahogy, hanem egy túra, mely méltó marad az elműlt években kialakult hírnévhez.

A szálláson még beszélgettünk, majd a társaság nagyobb része hazaindult, páran maradtunk még estére, élvezve a klassz környezetet, a Publo archuzogató pincérlányát (de ezt nem élveztük), aki azért finom ételt szolgált fel (ezt élveztük) és a vasárnap délelőtti gyalogtúrát Csákvár felett a térképen Tanösvény-ként jelölt területen.

Bízom benne, hogy jövőre ugyanitt találkozunk!