ISTYU

Börzsöny 2 bemázoló]

Az előzetes huzavona eredményeként végül a 7:30-as szobi vonatnál találkoztunk, igaz picinykét csökkentett létszámban. A szemerkélő esőtől megriadni képtelen Henger kollégával együtt számoltuk az indulásig hátralévő perceket, miközben kisebb átalakításokkal, beépítettük ekkor még csillogó paripáinkat a vagon e célra kialakított részébe. Hűtlen barátaink miatt lógó szaglószerveink alá betoltunk néhány falat és korty üzemanyagot, felkészülendő a nagy feladatra. Dunakeszi főpályaudvaron megkettőztük erőinket, felcsapott hozzánk ugyanis két hűséges gödöllői cimboránk Solymi papa és PIDHU személyében. Messziről feltűnő forradalmi változásokat tapasztaltunk PIDHU mester felszerelésében. A családi költségvetésből drákói szigorral kiharcolt friss sütésű Magellan Draco még meleg volt. A múlt heti taknyolás következményeként kobakvédő is felkerült az újdonságok listájára, így bajuszos barátunk a külsőségek terén is beintegrálódni látszik a csapatba. Kismaros szürke vasárnapi csendes álmosságát egy rövid ideig a falun átrobogó négy kerékpáros zavarta meg, majd a többség folytatta békés mindennapi megszokott életét. Szerencsére a eső is álomra hajtotta üstökét, ezért csak a ködös párás idő jelentette számunkra a kíséretet. Némileg erősödő térdfájás közepette értünk fel kedvenc Talléros nevű töltőállomásunkra, ahol Solymi papa, ellentmondást nem tűrő módon, tálalta fel az első kör forralt borocskát. A kellemes nedű tovább fokozta elszántságunkat a túra további nehézségeinek leküzdését illetően. A Szén patak völgy felújított burkolatú aszfaltján tekertünk fel a híres-hírhedt diósjenői erdőgazdasági út elágazásáig. SK és Kocsi topiktársak, minden bizonnyal jó szándékú, figyelmeztetése ellenére sem tántorodtunk el a ránk váró “nehézségektől”. A jobb időket megélt, de az idők folyamán valóban alaposan leharcolt úton a tekerés számunkra kifejezett élvezetet jelentett. Különösen az emelkedő rész volt számomra ízletes. A táj szépségeiben való huzamosabb gyönyörködést ezúttal minimálisra csökkentettük, a látótávolság hasonló értéke okán. A várható élvezetes lejtőzésbe vetett várakozásunk töretlennek bizonyult, mindaddig, míg fel nem értünk az út legmagasabb pontjára. A lefelé száguldás ugyanis némi akadályba ütközött. Az egyébként nem túl meredek lejtőn az útviszonyok miatt, lefelé is jelentős energiával kellett tekerni. Csak így sikerült elfogadható tempóval átcsapni az egyre sűrűsödő dagonyás részeken. A lejtő közepe táján kis csapat favágó végezte szorgos munkáját, tengelyakasztó mélységűvé változtatva az amúgy sem sekély sártengert. Kisebb csúszkálásokat, farolásokat bemutatva, kaján vigyortól és sárpöttytől eltorzult képpel érkeztünk le a diósjencis aszfaltos kereszteződéshez. Itt bevártuk a lemaradókat, majd megvitattuk élményeinket, és egyhangú szavazással megállapítottuk: “Ezt kár lett volna kihagyni!”

Az egyre sűrűsödő ködben nekiveselkedtünk az immár unalmassá aszalódott aszfaltos emelkedőnek. Sehol egy pocsolya, sehol egy köves gambeszoktól hemzsegő útszakasz. Sehol semmi izgalom, csak monoton emelkedő, helyenként kistányéros cudar világ, és lábujjhegyen közelítő autó. Öröm volt látni a kocsiban ülők elismerő pillantásait elkeseredett küzdelmünk iránt. Kitartó szenvedésünk jutalmaként végre felértünk a závozi hajtűkanyarhoz, majd rövid gurulás után mellénk szegődött a Kemence patak. Útitársunk a hasonló nevű községig hűségesen kitartott mellettünk. Királyházán még beiktattunk egy rövid molyolós megállót, felkészülve a vad száguldás okozta megfagyás ellen. Kemencéhez közeledvén az erdei kisvasút sínpárja szolgált újabb kíséretül. Így hármasban értünk be a község házai közé, ahol jöttünket harangszóval köszöntötte a helyi plébános. Némi pózolást, heveny útelzárást és kormánycsapágy igazítást követően átgurultunk a szomszédos Bernecebaráti helységbe. Babgulyásba vetett elképzeléseinket a csak forró teával szolgáló kocsmáros húzta keresztbe, így a forró ital mellé a “hazai szendvicsek kerültek napirendre. Rövid tájékozódás után nekieredtünk a Nagy völgy (nem rólam van elnevezve) felderítésének. Kutatásainkat az időközben felderülő napsütés is segítette, tovább fokozva amúgy is derűs hangulatunkat. Kedvünket a helyenként járhatatlannak tűnő dagonyák egyre sokasodó látványa sem volt képes demoralizálni. Tempósan és kaján élvezettel küzdöttük le valamennyit. Rövid folyadékháztartási megállót követően erős tempózással kíséreltük meg utolérni az orvul szökésbe lévő Solymi papát. A lepusztult erdészháznál már mi vezettük a mezőnyt, a később aszfaltossá szelídült szerpentinen pedig bevártuk a galád szökevényt. Az egyre meredekebbé váló útnál csak az ismét sűrűsödő köd volt lehangolóbb. Fototechnikai témájú értekezés közepette érkeztünk Pénzásás pusztára, ahol az elénk táruló választékból hosszas egyezkedés után kiválasztottuk a megfelelő utat. Szelíd gurulással ereszkedtünk Nagyoroszi irányába, míg utunkat nem keresztezte a haderő által üzemeltetett sorompó és fegyveres őrség. PIDHU megnyerő külsejével és modorával kieszközölt egy áthaladási engedélyt a haza marcona védelmezőitől, így sikeresen elkerültünk egy kerülőt. Nagyoroszit megelőzően otthonhagyott szeretteink kiengesztelése céljából még meglévő banánkészletem roncsait frissen szedett kökénnyel cseréltük fel. A faluban rövid de hatékony tanácskozás után célul tűztük ki Balassagyarmat vasúti pályaudvarát. Először Patak majd Dejtár érintésével monoton, de jó minőségű országúton jutottunk a közepesen forgalmas 22-es útra. Sötétedés előtt értük el Nógrád megye egykori székhelyét. Bringamosási törekvéseinket elodázva a Svejk étteremben okoztunk kisebb riadalmat nem éppen szokványos külsőnkkel. Egyedül Henger kollégában tengett túl a jóérzés, aki aktív tisztálkodást követően kicsinosodva szottyant le a kárpitozott ülőhelyre. A szomszédos ország étkei közül egy jellegzetes képviselő mellet döntöttünk, melyet a kulináris kultúra arculcsapásaként borral öblögettünk. Egyedül PIDHU ínyenctárs adott a megfelelő harmóniára, a Budweiser gyár terméke mellett téve le a voksot. A puffadásig telt bendő jótékony marasztalását figyelmen kívül hagyva, egy sárga benzinkútnál mosásba vettük sártól csatakos paripáinkat. Vax és szárítás nélkül is jelentős esztétikai változást sikerült elérnünk hűséges járműveinken. Kímélő üzemmódban áttekertünk a vasútállomásra, megváltani a hazatérésre jogosító papírokat. Mivel “időnk, mint a tenger”, a tavaszias időben meglátogattunk még egy kedves kis cukrászdát, kedves személyzetében komoly dilemmát előidézve értelmi képességeink felnőttkori mivoltát illetően. Nassolás után kis ideig vártunk egy fantom vontra, majd megmásztuk az állomáson veszteglő BZ típusú expressz lépcsőit. Gépeinkkel hatékonyan kibéleltük a kocsi egyik peronját. Az utastérbe lépve heveny hőguta környéki időjárásba ütköztünk, melyet a nyitott ablakok sem voltak képesek jelentősen befolyásolni. Szaunázás közben vasúti zsenink, Andor hiányát kellően kivesézve érkeztünk a Keletibe. Időközben Gödöllő állomáson könnyes búcsút vettünk itteni illetőségű társainktól.

Csak hogy irigykedjetek, baromi jó kis túra volt!

Bruttó: 6:00, Nettó: 4:35:58, DST: 84,6 km, AVS: 18,5 km/h, MAX: 45,6 km/h, ALT:988 m. (az adatok csak a Kismaros – Balassagyarmat szakaszra vonatkoznak)

Istyu

Home

Index