Az előttem szólók már minden valamire való poént lelőttek, így nem maradt számomra más egyéb, mint a saját tapasztalatok csokorba szedése. Egy parányira sikeredett éjszaka után riasztó volt az egyébként is kellemetlen óracsörgésre ébredni. Gyors szedelőzködés és irány a Keleti. A pénztárnál CABkero társult hozzám, enyhén gyűrött ábrázattal, demonstrálva a korai kelés legfőbb jellemzőit. A jegyváltást követően Jakkával kiegészülve megrohamoztuk a Rákóczi nemzetség vasúti szerelvényét. Andor tárt karokkal és ülőhelyekkel fogadott, tőle ez már az alapszolgáltatás része. Értünk még némi pálinka áldozatra is vállalkozott, a kalauz nagytermészetű bikatenyésztő vérrokona következtében. Mire mennénk nélküle?

Kedélyes vonatozás után -a gödöllői részleggel kiegészülve- érkeztünk Mezőkövesd állomásra. A szokásos rajt előtti cihelődés során kiderült, Jakka hátsója kevés levegőt tartalmaz. Nosza szorgos pumpálásba fogtunk, de Jakka csak elégedetlen maradt az eredményt illetően. Benzinkút felkeresésre tett javaslatunkat még megfogadta, majd többé nem láttuk. A maradék ötösfogat nekivágott a bogácsi országútnak. Solymi papa diktálta a tempót, alig értünk a nyomába. Bogácsot elhagyva egy földúton tekertünk Cserépfalu hangulatos házai közé, ahol sikeresen el is kevertünk. A térerőnek hála, hamar rátaláltunk tőlünk alig 100 méternyire parkoló társainkra. A találkozás örömére Andor szaloncukor készletéből vételeztünk. Szédületes iramban folytattuk utunkat, egészen a Hór-völgy bejáratáig.

Az időközben kibukkanó napsütés kedvező hatást gyakorolt néhány csapatkép készítéséhez. Az eredményből ízelítőt találhatsz itt. A fotográfiai tanfolyam után megrohamoztuk a Suba-lyuk néven ismert barlangot. Vezénylő tábornokunk ezúttal is a remek formát mutató Solymi papa volt. A sikeres barlangi akciót heveny táplálkozással vezettük le, majd nyakunkba vettük a Hór patak völgyét.

Az út kezdetén kedélyesen kerülgettük a befagyott pocsolyákat, nem sejtvén, hogy mi vár ránk a későbbiekben. Rossz tréfának véltük a pocsolya foltok szaporodását, egyre méretesebb kiterjedését, mígnem a jegesedés hatalmába nem kerítette az egész útfelületet. Kigúvadt szemeinket az alkalmasnak vélt nyomvonal felkutatására vetettük, átmenetileg feledve a táj nyújtotta élvezeteket. Óvatos duhajként, ugyanakkor lassított felvételhez hasonló mozdulatokkal kíséreltük meg leküzdeni a csúszós útfelület által biztosított feladványt. Reménykedtünk, ez csak átmeneti állapot lehet, és a következő kanyar után ismét visszatér a normális rend. Reményeinket egy szemből érkező mokány kiállású sárga bicajos egyed oszlatta szét. Author topiktárs érkezett fentről, tiszteletünkre magával hozva a “rettenetes” információt, az út Hollóstetőig le van fagyva és csak rosszabb lesz. Néhány pillanatig felmerült az azonnali hátra arc gondolata, esetleg Jakka keresésére hivatkozva, de a gyenge lábakon álló kifogást hamar elhessegettem magamtól. Szép komótosan tekertünk a síkos talajon, gyermetegen megünnepelve minden tenyérnyi jégmentes szakaszt. Jelentős örömet okozott néhány kivédett taknyolás, de sajnos a jégnek többször sikerült átjátszania védelmünket. CABkero nyitotta meg a buktázók sorát, majd szép sorban csatlakozott hozzá a társulat majd minden tagja. Andor ezúttal is képes volt úrrá lenni a nehézségeken, sikerült esés nélkül teljesítenie a teljes távot. Csodálattal vegyes irigységgel szemléltük Author kollégát, aki mesteri módon és hibátlanul tekert felfelé, de saját bevallása szerint lefelé jövet ő is begyűjtött három perecet. Ez is dicséretes teljesítmény!

A üveghuta pihenőnél még boldogan bekebeleztünk néhány falatot, nyalogattuk sajgó tagjainkat, majd folytattuk műkorcsolya tanulmányinkat bringára hangszerelve. Néhány dupla leszúrt Rittberger és tripla Lutz után véget értek kínjaink, felértünk Hollóstetőre. Hamarjában beültünk a vendégházba szárítkozni, borozgatni, teázgatni. Megállapítottuk: a Hór völgyben feltekerni nem egy nagy kihívás, na de JÉGEN! Ez csak a kiváltságos keveseknek adatik meg. Meghallgattunk még néhány humoros történetet Author tolmácsolásában, akit fiatal kora ellenére egyhangúlag azonnal csapattaggá fogadtunk. A répáshutai elágazásig még elkísért bennünket, ahol érzékeny búcsút vettünk avatott Bükk szakértőnktől, begyűjtve egy csokorra való jó tanácsot utunk további szakaszára vonatkozóan. Innen nyugodt, hogy ne mondjam sétagalopp tempóban tekertünk az aszfaltos úton Eger irányába.

Az egyre hidegebb idő, a lemenő nap és az egyre sűrűbbé és összefüggővé szaporodó hófoltok ismét fokozták nehézségeinket. Leküzdésükhöz mindenki vérmérsékletének megfelelően állt neki. Andor szélvészként hagyta maga mögött szerény társaságunkat, a gödöllői válogatott egymást nyűstölve próbált nyeregben maradni, ezúttal kevés sikerrel. Solymi papa egy kanyart fekvő technikával próbált bevenni, hűséges földiként követte őt a bajba PIDHU kolléga. A darabokban érkező csapat Felsőtárkány buszmegállójában alkotott ismét egységet és vette birtokba a közelmúltban átadott új bicajos utat. Teljes sötétségben értünk a történelmi Eger belvárosába, változatos módon értelmezve a közlekedési lámpák jelzéseit. A vonat indulásáig a resti szerény választékából jelentős készletet vételeztünk. Különösen a folyékony halmazállapotú termékeknek volt osztatlan sikere. Hazafelé jövet felidéztük a nap legérdekesebb mozzanatait, felmértük veszteségeinket, ápolgattuk elnyűtt tagjainkat.

Összességében megállapítottuk: szenzációs vállalkozás részesei lehettünk, maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak. Nagyszerű cimborát ismerhettünk meg Author személyében. Csak szegény Jakka hiányzott nagyon.