Akkor a kendőzetlen igazság egy mai túráról.

Az időjósok ma ne mondjanak le, akármit hadováltak össze, kerékpározásra majdnem ideális idő volt a Gerecse környékén.

Nagyon nehezen ébredtem, csak hőztam az időt az ágyban, már már a lemondáson gondolkodtam. Valahogyan mégis erőt vettem magamon, szokásos reggeli készülődés és irány a Kelenföldi Pu.. Jegyvásárlás, majd a kellemes reggeli napon sütkérezés a peronon.
Megérkezik Istyu, majd rövidesen a vonat, amelyen a gödöllői különítmény CABkeroval erősítve már foglalta nekünk a helyet. Egy országútis srác is felfért még a mi 4 kerékpárunk mellé.

Kellemes, vidám beszélgetés, majd készülödés, mert a vonat nagyon gyorsan leért Tatabányára.

Igyekeznünk kellett a gépek leszedésével, mert nagyon sokan szálltak még le.

Kellemes tempóban vágtunk neki a Turulhoz vezető útnak. Istyu helyismerete sokat segített.

Nagyon sok kerékpáros, sok kerékpárral megrakott autó tartott ugyanahoz a célhoz, mivel ma volt egy országúti verseny. Szebbnél szebb gépek jöttek mentek, és egész meglepő volt, ahogy az outisok köszöntöttek minket. Félretehetjük az előitéletet, bringás az bringás és kész.

Solymi papa megkért bennünket, hogy csináljunk alibi-képet a Turulnál, hogy bizonyíthassa, ott volt! (milyen jó a Photo Shop :-) )

A versenyre érkezők melegítettek, készülődtek a rajthoz. Volt mindenféle gép, szép és mégszebb országútik, slickgumis mountik, no meg egy-két tescogyanús masina is.

A nagy készülődést látva úgy itéltük meg, nem zavarjuk őket, mi megyünk. Útvonalunk kiválasztásában megint Istyu eddigi tapasztalata volt segítségünkre. Egy aszfaltúton indultunk a Gerecse, azaz Vértestolna felé. Egy nagy U alak bejárása után tulajdonképpen feljuttottunk a Turul fölött lévő hegyre, ahonnan a tiszta időben mesés kilátás nyílt Tatára meg a környező tavakra. Közben elfogyott az aszfaltút, de ez semmit nem rontott az előrehaladási lehetőségeken. Sőt: nagyon kellemes döngölt dózerútra értűnk, ahol a napsütés és az árnyék váltogatta egymást, néhol pedig teljes alagutat képezett a dús növényzet. Ilyen körülmények között használtuk el izzadsággal megszerzett helyzeti energiánkat, amiből szerencsére nekem mindíg több van! :-)))

Egy XIII. századi falu temetőjének illetve templomának romjánál álltunk meg kicsit pihenni, falatozni. Néhány fénykép is készült , a fiúk majd felrakják.

A sok sok darázsszerű azonosítatlan repülő élőlények, melyek minden bizonnyal nagyot túdtak volna csípni, gyors továbbindulásra késztettek bennünket.

Továbbra is nagyon klassz úton száguldoztunk lefelé.

Kiérve az aszfaltútra rövid mászsá következett,majd igen kellemes száguldás be Tarjánba. Onnan országúton tovább Bikolpuszta felé. Egy nagyon szépen karbantartott tisztáson volt kűt, ahol víztartalékainkat tudtuk feltölteni. Itt egy BÜFÉ is működött, azonban ezt most kihagytuk. Azonban mindenkinek javaslom ezt a helyet, könnyen elérhető, van sátrazási lehetőség, főzőhelyek, asztalok, padok. Igazán kulturált hely.

Tovább gurultunk, majd jobbra kanyarodtunk a Gerecse felé. Hihetetlen mennyiségű málnabokor között tekertünk, solymival mérlegeltük, hogy mekkora termés várható a bokrokon.

Kb. 5 km mászás után jött az elágazás, ahol dönteni kellett: Gerecse csúcs, vagy Pusztamarót felé megyünk. Én előregurultam, választást sem hagyva a papáknak. Előre fel a Gerecsére. Jól járható a szerpentin, meredeksége a HHH Fenyőgyöngye és a csúcs közöttinek felel meg, azonban hosszabb, és egy része olyan, mint a Hosszúhegyi út. Ha én fel tudtam tekerni, akkor azt hiszem, ajálnható mindenkinek. A látvány fentról majd kárpótól a fáradtságért. A zúzás lefelé meg mindenképpen, habár jó fék, és emlékezőtehetség kell, egyébként komoly bukás lehet a vége a száguldozásnak.

A csócs meghódítása, majd mámorító száguldozás után elértük Pusztamarótot. Erről majd Istyu szól pár szót.

Ez egy bányászfalu tiszteletére állított emlékmű, nagyon szépen karbantartott, kaszált réttel, nagy területű fedett pihenő asztalokkal, padokkal, stb.. Ezt a helyet is ajánlom kirándulásra. Jól megközelíthető autóval, azonban jó lenne, ha ezt csak bringával vagy gyalogosan tennénk.

Itt is falatoztunk egy kicsit, majd ismételten, már már majdnem unalmassá válóan, száguldottunk le a helyenként múrvás, helyenként döngölt úton.

Tervben volt egy bajóti bablötyizés, ezért először Bajna felé indultunk, hogy Istyu csillogtathassa helyismeretét, és bemutasson egy zarándokhelyet: aminek a nevét elfelejtettem, és a térképen nincs jelölve , Istyu HELP! A hely azonban tényleg nagyon szép.

Végre, némi kerülő, sok mászás után elértük a bajóti Vadász Éttermet, ahol almafröccs, nagyon fincsi májgaluskaleves, harcsapörkölt túróscsuszával, bécsi pulyka, natur pulyka és pizza eltüntetésével tettük papássá a túrát.

Ez az étterem is nagyon tiszta, szépen berendezett, a személyzet udvarias, kedves, az étel nagyon finom, az adagok bőségesek. Ez is nyugodtan ajálnható! ( a felsorolt finomságokhoz még volt saláta, capuccino, s mindez valami 9000 pénz, azt hiszem, elfogadható 4 személyre)

Innen továbbindulva már semmi különös nem történt, a kalóriapótlás hatására komoly tempóban haladtunk, a bütykös gumik csak úgy zenéltek az aszfalton. Az autósok türelmesek, másik sávba áttérve előznek, szóval normális út Törökbálintig. Itt ismét Kastély cukrászda.

Somlói galuska, Tilla szelet (nagyon ajánlom !!!) barackfröccs, capuccino, nagyon kellemes társalgás komoly férfidolgokról, majd indulás a véghajrára.

Ismét egy nagyon kellemes túra volt, végre eső nélkül, kellemes időben.

Istyu ismeretei, tapasztalata nemcsak sportértékben növelte kirándulásunk értékét!

Köszi Papa!

Tatabánya VA.-tól a túra számokban:

ALT : 1495m
TM : 6 óra 35perc 37s nettó
TM :10óra 23perc 29s bruttó (igazi papás idő :-))) )
AVG : 17,9km/h
DST : 118,9km
MAX : 61,7km/h

Pulzus: 179MAX és 133-as átlag

Apropó: túra elején léptem át az AT100 kb. két hónappal ezelőtti beszerzése után a 10000m -t hegynek fel, a túra végére már 11200m, és még 3km, akkor meglesz nekem is az idei 3000. km