koller andor Hór völgy 2005.12.04.- avagy együtt Solymi -papával a szénakazalban:
Pontos indulás, de pontatlan érkezés- MÁV 2005- után jókedvűen vágtunk neki a vizes aszfaltnak Mezőkövesden. Résztvevők: Lollipop, Solymi-papa, Gyuri62, Teky meg én. Útvonalunk: Bogács- Cserépfalu- Hór völgy- Répáshuta- Bányahegy-Nagymező-Zsidó rét-Olaszkapu- Bélkő-Berva-Felnémet-Eger-Szépasszonyvölgy-MÁV állomás volt. Felfelé a Hór völgyben - hála a köves útnak- nem volt semmi nehézség és addigra az eső is elállt. Az emelkedő Répáshuta előtt kicsit combos lett, de a táj mindenért kárpótolt. A Vadász bisztróban elköltött tízórai után, nem mertem a csapatot a túristaúton továbbvinni, mert féltem az erdei ösvény állapotától. Kimentünk az aszfalton a műútra és ezen haladtunk a bányehagyi leágazásig. Onnan lett igazán technikás a pálya. Felfelé nem is volt olyan rossz, de lefelé nagyon kellett figyelni. Olaszkapu előtt letértünk balra- a maraton útvonalán- és az igazi próbatétel ekkor kezdődött. Sikerült egyszer hanyattesnem, de a sebesség szerencsére nem volt túl nagy. A fékeimet sem nagyon koptattam, mert a Bélkőig fogott a latyak, utána meg nem volt szükség rá. Bélkőre nem mentünk ki, mert a látótávolság kb. 10 méter volt. Útközben , amikor Solymi papával kicsit elléptünk a többiektől- találtunk egy szénakazlat , ami ráadásul fedett volt. Gyorsan leterítettünk rá egy ruhadarabot és leheveredtünk. A többiek sajnos hamar odaértek, így semmi kompromittáló esemény sem történt:)) Utunk hátralevő része eseménytelen száguldozással telt el. Egerbe beérve a kocsmák-vendéglők-... nagy szakértője: Solymi állt az élre, és mondhatom nem bántuk meg, hogy hagytuk magunkat vezetni. Az autósok igen csodálkozva bámultak ránk, mert nem semmi volt, ahogy kinéztünk. Én jól éreztem magam, a többiek meg majd megírják. Egyszer sem sikerült eltévednem, pedig se helybélivel se GPS-el se térképpel nem találkoztunk.

lollipop:Hór-völgye 2005.12.04.

A fél 5-ös kelés nem eset túl jól vasárnap reggel. De azért lassacskán elkezdtem készülődni. 5-kor azért felhívtam a Gyurit, hogy tutira elindul-e. Nem akartam úgy járni, hogy megveszem a jegyet a Keletiben, aztán a bringaszállító kocsinál meg nincs senki. Gyuri épp indulófélben volt, így én is összeszedtem a cuccaimat, és elindultam. Kicsit esett az eső, de nem volt vészes. A pénztárnál találkoztam Gyurival és Ernővel (Ernő offtopic Andor-ismerős), megvettük a jegyeket és tipliztünk a vonathoz, ahol Andor már várt minket.

Solymi Papa Gödöllőnél csatlakozott be, rögtön elő is került a hátizsákjából egy üveg forralt bor. Ittunk a decemberiek egészségére, és nagy Hór-völgyi történetek mesélgetésével telt az utazás további része.

Mezőkövesdnél mikor leszálltunk, még mindig esett az eső, de ez senkit sem zavart közülünk.

Andor folyamtosan azt mondogatta, hogy ki fog sütni a nap : )

És végül is igaza lett : ) A túra végén találkozhattunk a Nappal is : )

Nah de vissza a völgybe. Már az első pár méteren látszott, hogy szép helyre hoztak minket Solymiék. Andor nagyon hiányolta a jeget, havat… hát mekkaptuk : )

Répáshuta után volt részünk mindenben.
A hóban felfelé menni még nem is volt vészes… noh de lefelé… fékezni is meg egyenesben tartani a bringát, nem volt egy egyszerű feladat. Volt hogy a jobb kezemet tettem le oldalra, volt hogy a balt : ) Csúszott a bicikli segge össze-vissza… Volt olyan eset is, hogy egyszerűen kicsúszott alólam a bringa. De mivel csak 8 km/h körül volt a sebesség, nem lehetett nagyot esni.
Gyuri is piruettezett előttem néha : ))) Meg életemben most hallottam először tőle olyat, hogy "jájjjájjájjáj" : )

Viszont nagyon rendes volt, mert mindig megvárt a lejtők alján. Én inkább a "lassan de biztosan" jelmondathoz tartottam magam és szerencsére Gyuri nem hagyott a tutuló farkasok között : )))
Mikor túléltük a havas-jeges részt, következett a sár.
Egy km után úgy néztem ki, mint egy varacskos disznó… de végre lehetett engedni neki kicsit : )
Azért az utána következő aszfaltos résznek nagyon örültem. Begurultunk Egerbe, ott pedig a Szépasszony-völgyét céloztuk meg. Szerencsére beengedtek minket Solymi kedvenc vendéglőjébe, és a vonatig ott töltöttük el fölös időnket.

Voltak ám Gyuris-Lenin képes-hosszú hajas-csőnadrágos történetek, meg Andoros-MÁVos-Becherovkások is : ))
Szóval jól elszórakoztunk : )
Kicsit elpilledve és egymás ruházatán szörnyülködve telt utunk hazafelé.

Nagyon jó túra volt, bármikor szívesen visszamennék oda.
Hipp-hopp meg lehet tanulni egyenesen és egyenletesen biciklizni : )
A túra alatt 1 veszteség ért, a km órám megmakkant… szegény nem bírta a kiképzést : )De hozzávetőlegesen 105 km körül zárhattam a túrát.